Fecske megszállta a nagy Középső Birodalmat

Pár alkalommal ellátogattam a fentebb szereplő helyre, meglepő módon, sportolás céljából.

Ott, látva a termeket, az uszodát... még egy dolgot feljegyezhettem a listámra, azok közé, amiket nyugodtan otthon, magyarhonban is lemásolhatnánk, megvalósíthatnánk.

Ismerve az otthoni uszoda körülményeket, azt hiszem -, mint volt illetékes-, nyugodtan állíthatom, hogy lehetne mit tanulnunk a kínai emberkéktől, ezen a téren is. (itt megjegyezném, hogy nem csak egy kínai uszoda után jutottam erre a véleményre)

Mikor először jártam Kínában, már akkor megtetszett az, ahogy az emberek figyelnek az egészségükre. Minden egyes parkban mozgolódtak az emberek, és ami a legérdekesebb volt az egészben, hogy az idősebb korosztály volt a legmozgékonyabb (és egyben a leghajlékonyabb is) - mindenféle helyekre pakolták a lábukat nyújtás gyanánt, taichiztak, koreai ütőjátékot játszottak, dekáztak... egy csomó olyan dolgot csináltak, amit Magyarországon vagy a fiatalság tesz divatból, avagy, amire a magyar y és z generáció sem képes.

Itt Ji'nanban szeptemberben és októberben egyik kedvenc programom volt az esti séta a "nagy térre" (泉城广场), ami úgy 15-20 perc sétára van a koleszünktől. A tér közepén egy hatalmas kék szobor áll, mindenfelé kis, lekövezett utak, padok, zöld részek... A téren többféle színben villódzó sárkányokat eregetnek, gyerekek és fiatalok görkoriznak a tér több pontján felállított bóják között, kutyákat legeltetnek... ahogy elnéztem vagy fél Pest lakosságát kint találtam esténként. Általában a következő látvány fogadott: park egy csücskében koreai labdajátékkal játszó - főként idősebb - népek, a háló pedig egy kitámasztott és megemelt bringára, ill. egy villanyoszlopra kikötve. Nem messze onnan, kungfus filmekben látható lánccal összekötött fém rudakkal (talán lánckorbács?) - elég hangosan - hadonászó srácok, mellettük amolyan kínais tánczenére táncoló idősek egy nagyobb csoportj... kicsit odébb egy lasszózó srác... arrébb kungfuzni tanuló kis gyerekek, és őket körülálló szülők... mesterükkel wushuzó fiatalság... és mindenütt sétáló, üldögélő, mozgolódó, nézelődő emberek.

Szívesen csinálnék ezekről a jelenetekről képeket, de sajnos a fények nem lennének elegendőek, és ami a legfontosabb mindezeket igazán csak élőben lehet kiélvezni; látni az embereket, és a mindenféle színekkel kivilágított épületeket, hallgatni a zajokat, érezni az utcai sütödéktől szálló illatokat... ezek a dolgok miatt is szeretem Kínát, és szeretek itt lenni.

Visszakanyarodva az eredeti témához... mivel arra jutottam, hogy az egy szoba és suli közötti ingázás nincs jó hatással az egészségre, múlthéten összeszedtem magam és elmentem egyet úszni. Gondoltam viszem magammal a fényképezőgépet, és majd meglátom, hogy sikerül-e lencsevégre kapni a helyet vagy sem. Nagyon nem bóklásztam még a komplexumban, akárcsak aznap, így nem is készült annyi megnyerő kép.

A kulcsos leányzótól megpróbáltam megkérdezni, hogy készíthetek-e bent képeket... sajnos kérdésem használható válaszra nem talált, de mint később kiderült új ismeretségre igen. Mikor már kifelé mentem, a kulcs visszaadásakor a leánytól visszakaptam a kártyámat és vele egy papírt összehajtogatva, mindezen műveletet két kézzel, kinyújtott karral és mosolyogva tette; ami miatt rögtön gyanúsnak éreztem a helyzetet. Ahogy mentem a kijárat felé megnéztem mit is kaptam, és nem más volt a plusz papíron, mint hogy "hello, a nevem xy és hogy szeretnék Veled barátkozni, lehetne?", a végén a telefonszáma és a QQ száma (a QQ az msn kínai megfelelője, és amit szinte mindenki használ, jó magam is:) ) és mindez gépelve volt. Azóta a lánnyal smsben megbeszéltük, hogy ha lesz rá lehetőség, találkozunk és beszélgetünk. A hölgyemény miután megtudta, hogy mit is csinálok Ji'nanban egy évig, felajánlotta, hogy tanít kínaiul, amire hogy is mondhattam volna nemet.

Visszatérve újfent... a medence területén megpróbáltam pár képet csinálni, de sajnos már a bejáratnál kiszúrt az egyik úszómester, így csak egy valamirevaló kép készült.

A tény az, hogy igen, a kínai emberek köpködnek - nyilván nem mindenki -, és ezzel semmi gond sincs... ami igazán figyelemre méltó, hogy ezt a szokást szem előtt tartva az uszodában, mindenegyes rajtkő mellé egy "köpő bödönt" (ami úgy néz ki, mint kicsiben a súgó helye a színház színpadánál) helyeztek el a medence mindkét végén... és így máris a legkulturáltabb medence címért kelhetne versenybe a világon. Nos, hogy őszinték legyünk, a medencében nem szokás papír zsebkendőt használni... de a kínai népek ezt a problémát is könnyen, és mint itt is látható volt, kulturáltabban abszolválták, mint mi otthon (a nagy Európában) tennénk.

Ji'nanban az uszodalátogatások során eddig egyszer történt csak meg, hogy egy kínai nemzetiségű emberke leszólított a medencében a falnál, hogy fél kínaiul, fél angolul eltársalgjon velem. Kínában az emberek nem mernek csak úgy odamenni a külföldi arcok közelébe, pláne ha épp egy nőnemű egyedről van szó. No nem is bánom, ha az uszodában elúszkálhatok magamban, anélkül, hogy leszólítanának, mert hát az emberlányának kint a szárazon is lehet esélye elbeszélgetni mindenféle népekkel.

Olvasni való után következzen pár kép:

A belépő kártyám és rajta madártávlatból az épület (kártyadíj: 50 yuan, úszás H-P 5 előtt 20 yuan, 5 óra után 30 yuan)

Végezetül a sport centrum weblapja:

http://www.jnsports.cn/ (igaz kínaiul, de attól még lehet benne gyönyörködni)